eljött a nagy nap másfél hónap óta először. hazaértem, és leültem. ennyi. nem több, de ez most egész sokat jelent. nem kell futni valahova, nem kell sebtiben összehegeszteni valamit, ülhetek és bambulhatok ameddig csak akarok.
na jó azért ennyire nem vészes a helyzet, nyilvánvalóan rengeteg dolog van, ami csak rám vár, de azért mégis megnyugtató a tudat, hogy addig nézem a plafont, amíg akarom, addig alszom egy kád meleg vízben, amíg akarok és addig cseszem el az időmet abszolút értlmetlen dologgal, amíg csak akarom. mondjuk ez nem teljesen igaz, de most így akarok érezni és ezért így is érzek :)
és hogy mi is történt amíg nem láttatok errefelé?
képeztem rendezvényszervező utánpótlást, zhkat írtam, laborokba jártam, ettem, táboroztam, ünnepeltem, mulattam, lányokkal vesztem össze és békültem ki a kibékülés minden nyilvánvaló hasznának nem teljesen kilátástalan reményében, megint ettem, alig aludtam, barátokat és ismerősöket szereztem, ha kellett akkor hiperintelligensnek mutatkoztam, ha kellett akkor pedig mindenkit az asztal alá ittam... ugráltam szerepekből szerepekbe, egyik órában én voltam a diák, a következőben már mást okítottam okosságokra és közben mindenre találtam éppen elegendő időt, csak éppen a leülésre és bambulásra nem
és elfáradtam
eladtam őt:
és megvettem őt:
és megszerettük egymást.
no more windows. i sh/o/ut them down...
szóval száműztem a microsoft feliratú dolgokat az életemből, ennek eredményeképpen kiürült a fél szobám, rend van és tisztaság...és...CSEND. nem zümmög törög morog berreg szuszog világít semmi. nem áramlanak az elektronok a testemen és álmaimon keresztül. csak én vagyok és ez a kicsi szépség.
mi történt még? eldöntöttük timivel, és úgy döntöttünk, szeretnénk mi lenni a vezetői a jövő évi utánpótlásnevelésnek. hogy már most megtudjuk, melyikünknek hol a tűréshatára, összeköltöztünk. ez a 4 és feledik nap... olyan, mintha már minimum 15 éve házasok lennnénk, anyának és apának szólítjuk egymást és összeveszünk azon, hogy ki nem hajtotta le a wcülőkét...:)
voltam túrázni is, újabb jó emberek ismeretségével és sok élménnyel gazdagodva értem haza leégett arccal.. megkaptam egy decemberben beadott ajánlatomra a választ és most fejleszthetek ebből honlapot.. jóváhagyta a google adsense bizottság a kérelmemet és reklámoztathatok az e célból készülő honlapomon :).. tanulós tudásbázist próbálok létrehozni a gyógyszerészeknek (és most már a nem gyógyszerészeknek is).. olyan zenéket hallgatok, amilyeneket még sosem
ma andris lakásavatójára megyek velük, merthogy az összes schönherzes jóbarátom szétszóródott a PPP miatt, de leginkább a terminusba
továbbá megmosakodtam és nekivágtam a legközelebbi gyógyszertáraknak, hogy nyáron az önfeledt kacagás helyett végbélkúpokat nyomjak formába
ma reggel pedig ezt találtam:
egész jó
majdnem olyan jó, mint ez:
a minden jó legyen Veletek
