Retrospektíve: nyugodt életem volt, aztán gimnáziumba kezdtem járni. Onnantól voltam iskolarádió bemondó-szerkesztő, aztán fiatal lettem és újságíró-szerkesztő, reklám-graffitifestő, aztán kiállításrendező, rendezvényszervező, TVstúdió-segéd és díszlettervező, zoknikötőgép-kezelő, piaci árus, aztán érett, de nem vettek föl, például mert nem mentem el felvételizni, aztán köztisztviselő (hivatali kézbesítő, a biciklit persze elloptam), aztán veszprémi költő, de csak egy verseskötetemet adtam ki, aztán mégis egyetemista Debrecenben, aztán telefonszámla-borítékológép-kezelő, szórólapszóró, műanyaggyári munkás, szórólapszóró ellenőr, freskófestő Erdélyben, majd kocsmáros újra a Kelet Fővárosában (Pulykakakas), adatrögzítő, munkanélküli, nyomdai munkás, újságíró megint, közben papír alapú pedagógus és felnőttképző és kultúrális menáger, majd real középiskolai nevelőtanár, asztalos, bútorgyártó, hidegburkoló, kőműves, személyi asszisztens, újságszerkesztő és íróolvasó (+-).... asszem ennyi, bár nem sok mindenre emlékszem az elmúlt harminc évből, ha jól emlékszem. És most itt igazgatom az értékesítést az ottlapok világára épülő villanyos kereskedelemben, na meg a pór tálak, és imidzs sajtok e-univerzumában, vagy mi. Ráadásul mostanában még reklámszövegeket is írok. Pedig, ahogy az divatos, mindig utáltam a reklámokat, egyszer még szakdolgozatot is írtam róluk. Napjaimat a hobbiéletem tölti ki, a munkába lassan megy az égen, kedvenc sztárom a Csilla Gok, Csilla Gok a prepubliktól, kedvenc szín: Az űr, ételem: az nincs, vagy nem sok, és küldöm mindenkinek, akit szeretnek.
b
