Kedves mér' nök Úr! Ki az a _zilo? Kérdem én, a munka fontja iránt elkötelezve innen. A neveket például úgy kapjuk, szinte ingyér, mint például akármelyikünk is. Na, most én ugye visszakaptam egyet, mert az Ádámmal talán túllőttem a célon. Igaza lehet ennek a Tom Waits mesternek, akit most olvasok, és idéztem is reggel drog-valóság ügyben, mint a kutya futtában. Szóval ez a Tomy azt mondta, hogy ő nem adott a lányának nevet, majd választ az magának, ha rászakad a nagykorúság. Addig minden nap másként szólítja. Ma éppen hogyan, kérdi tőle az újságiron. Max– felelé néki Tom tata. Üdv.: F - tata. (Inkább azon törje magát, hogy mikor látom? Legutóbb pénteket mondott. Lehet, hogy ezzel újfent inkább csütörtököt?)