Korábban elmulasztottam publikálni a képet, melyen az látszik, mit bányásztam ki a hátsó dobból, hogy a kipufogógáz kijöhessen a lyukon, ahogy eredetileg azt a német mérnökök tervezték. Íme:

Minusz tíz fokot és metsző szelet kell hozzá képzelni, valamint üveggyapot. Illetve ez csak a fele, a másik fele az eggyel korábbi parkolóban maradt. Végül vidám enddel zárult a vég: AC pumpika csere 12ezer, hátsó dob 10, Pisti 12 (kevesebbet kért, de én tudom, hogy mekkora kincs a megbízható szakember, úgyhogy adtam, amennyi a csövön kifért -ugyebár). Most már megy a verda.

Mondani akartam még hangélményként a Moloko együttes szerzeményeit (Statues), különös tekintettel a Familiar feelings című opuszra, illetve olvasmányélményként a Sorstalanság cé művet Kertész Imre tollából. Utóbbi legnagyobb meglepetésemre igen tetszett. Ezeket csak azért írtam ide, hogy gyakorolhassam a tagelést. De hogy lehet ide file-t hegeszteni, Ádám? Sehogy? (Vagy kérdezzem inkább a mérnők úrat? Tényleg Zoli, miért hívtál, és utána miért nem vetted föl vajon? Aludtam, bocs.)

Na jó, asszem elfáradtam a vacsorafőzés következményei miatt (jelesül makaróni), meg egyébként is a gyógysörömet ismételgetem magamba a hajnal négyig tartó kocsmatúra folyományaként, valamint idesanyám várja, hogy számítástechnika órát tartsak neki telefonon, úgyhogy eljött a perc, én meg megyek.