Nézzünk egy olyat, amikor nincs kontroll.
Nem adom el a szivemet, a lábamat nem, a hajamat nem, az agyamat nem nem, azt nem iszom el inkább.
Diccs!
Kontroll csoport niccs!

Amikor egy szerda abba süpped, hogy Hamvas Béla Karneválja már csak emlék egy tegnapi beszélgetés foszlánya kapcsán megpendített húr fölösleges rezonanciáihoz képest, és ez még csak nem is jut eszébe a szerdázónak, az azt jelenti, hogy ez most más. Hogy mennyire, és hogyan más, az más kérdés, amire mások fognak majd válaszolni talán, majd egyszer. Talán. Vajon. És itt nem átallok felemlíteni egy konkrét nevet: HAHAHA
Belga.

Állítólag nemsokára koncert lesz, itt a főttvárosban. Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti, és a stábnak is, meg neked, meg a vivieneknek, akik.

Gatyába rázzuk!

Kakik. Kakika. Hova máshova?

Eddig nem sikerült magamat elengedni. Pedig könyörögtem! Engedj el engem lécci! De nem!
De! Nem!

Vájár!
Eszek egy szelet pidzát, azaz: kifogom a szelet a sajt vitorlámból (!ilyen hülye szót!), és benyomásokat szerzek, amik amúgy is rendelkezésre állnak, ámbár szingulárisan. Lássuk! Mi bajunk lehet? Szólok, ha kész.

Nincs kész.

b