És a recept:
ZOLI a megrendelője

Pite

Magozott meggy kell hozzá, meg kedv.
Tíz dkg vaj (ez egy csomag teavajat jelent)
6,5 kanál cukor
4,5 kanál liszt
2,5 kanál zsemlemorzsa
                                             

továbbá késhegynyi szódabikarbóna, só, fahéj


Kibontod a meggyet az üvegből, hogy legyen ideje lecsöpörészni. Pl szitába rakod, és megiszod a levét. A vajat közben langyosítod, én pl. a radiátoron szoktam. Nyáron nem sütünk és kész.
Két edény kell. Az egyikben a tojás sárgábbik része, a másikban a fehérje landol. A hat sárgához adom a cukrot. Keverem. Adom a vajat, keverem. Adom a szódabikarbónát, fahéjat, sót. Keverem. Adom a lisztet, zsemlemorzsát, keverem. Néha rálövök a szomszédra. Keverem. Közben titokban felvertem a tojásfehérjét, beleöntöm az eddigi kevercsbe, és óvatosan összeboronálom. A kapott anyagot bele abba a tepsibe, amelyiket korábban kizsíroztam/vajaztam, liszttel meghintettem. (Liszttel meghinteni: kb egy kanálnyi lisztet belelöttyintek a zsírral meggyalázott tepsibe, majd olyan mozdulatokat teszek a tepsivel, mintha nem lenne tériszonyom. Belekapaszkodom és billegek erre-arra. Ettől a liszt eloszlik egyenletesen.)
Ezután a meggyet belepotyogtatom a tepsibe öntött anyagba. Nézni is élvezet, ahogy eszükben sincs elmerülni, hanem ott röhögnek rajtad, de majd a tűz neked ad igazat. 250 fokon (máshol középhőmérsékletnek hívják) nagyjából fél óráig le se szarom. Utána sem érdemes, de kb. a 35. és a 40. perc környékén kell cselekedni. Amikor elválik a tepsi oldalától egy picit a tészta, de akkor már kezd is az alja kormolódni, azonnal véget kell vetnünk az egész hülyeségnek. Ezt hívják aztán a környezetünkben meggyespitének, bár ez semmit nem jelent. Tizedikre, huszadikra fix, hogy sikerül, ne add fel, ha elsőre nem megy, az csak az ejtőernyős ugrásnál rázós.