Annyian köptek bele a levesembe, hogy a végén megállt benne a kanál. A másodikról nem is beszélve. Desszertként bété hazafelé egy amputált mell után maradt varrathoz hasonlatos repedést csinált az első szélvédőmre belülről, telefonjának vad odabaszásával. Mert felidegesítette az asszony. De a telefon volt kéznél.
Ön dönt! Egészség, vagy feleség! - Egy remek sziporka, amire gyermekkoromból apánktól emlékszem.

Hej! Vörös Marci! Hej! (A rettenetes visszautalások és a látszólag rejtett látszólag összefüggések nemes bosszúja - ha másért nem, az automatikus prozacért, fater! De nem haragszom. Ráadásul szar is <VM>, úgyhogy ebből is láthatod, hogy nem.)
Hanem! Ha már így szóvá tettük egymást, felteszem utoljára a kérdést! Felelj meg! Kő telefon, vágy nem? Ingyé csicsérgés a fiúkká, másokká se sok, kicsi péz a hávidíj, ászt is lekommendáhátod, rádásnák számos sms! Há mos nem kő, máskó nem lesz.  A harmadik kommentig várok, maximum.
De tovább!
Zoli! Eredetileg ez a blog azért jött létre, hogy megbeszélhessük, amire nincs időnk. Ezért már most szólok, hogy nekem nincs időm holnap elmenni squashni, mert te nem érsz rá. Mit szólnál a honlaputánhoz? (Ehhez Ádámnak holnap válaszolnia kell, hogy regisztrálja a nevemre a hanem.hu honlapot, vagy kitalál jobbat, vagy én találok ki, vagy nem, hanem.) Akkor legyen csütörtök. Azt mondom. (Tehát azt mondtam.)

Ezt meg mutatom. Neked, mert kérdezted. (Tartsd rajta a kezed!)

Edit! Te miért nem írsz soha? Nem megy? (Akkor neked is jó?)  <<Na, ezt már (talán remélem nem) csak én értem. Oder komm. End bitte.>>

Akkor kilneckor a Bródi Káféban!

De tovább!
Elolvastam a Bigszékelysót, olvassátok el ti is! Ismerek olyat, aki máshogy írta volna meg, de így is elég jó. Jó ajándék volt. És megnéztem a Fapumát (Üvegtigris). Két évvel ezelőtt az ötödik percnél elkapcsoltam, hogy ez szar. Várjatok két évet, és nézzétek meg.

Akkor kilneckor a Bródi Káféban!