Az idő kitaláció. Két néger menekül a kínai adóbehajtók elől a délafrikai gyémántbányák hamis képzetét üldözve. Majdnem sikerül, de felrobban egy nyújorki sárga taxi mellettük, pont ott és akkor. Ha nem ott és nem akkor, hát megúsztad. Ez egy ilyen világ, ahogyan Ádám szokta volt mondani. Adok én neked időt, vissza sem kérem, de tudsz vele bánni? Ez a kérdés. Adtam neked olyat, ami nincs, hát gazdálkodj vele. Az idő az a régi csomagolt (nem füstölt) csülök, körtebefőtt, miegymás, aprók, amelyekkel szerettem volna melletted lenni, amikor nem lehettem. Még így is elég nagyra növesztetted magad, úgyhogy ne szarozz. Te állítod össze a melléfogásokat. Harminc történetem van, hogy miért alakult mindez így. No itt a tipp: ne törődj vele. Ezzel próbálj megbarátkozni a hátralévő száz évben. Az idő kitaláció. Nincs. Csak rossz viszony létezik. Látod milyen okos vagyok? Holnap két napra mehetek kirándulni hat idiótával, plusz két gondozóval holmi pénzért. Ne törődj vele. Ne csüggj. Várlak a géppel egyxercsak. Nem tudom, helyesen forgalmaztam-e; ez olyan mintha az Etna megadná Ausztriálának visszafelé. Buggy. Küldöm a kívánalmakat gép ügyben ímélben. Aki korán kel, az később nem annyira jelige. Balázs meg szintén csak akkor dobja el a spatulát, ha végre együtt lázasodunk. Mikor is? Nem lehetne egy napot valamikor így május múltával, tréfás menekülések előtt összehozni zoknipárolás, kapcasütés ürüggyel itt Bánhidán veletek? Én állnám a tüzet; ti a sarat. Üdv: Ft.
Balu; Mennyikő? Enikő Hitelintézet
Bár ezt a kommentben kellett volna, de még épp itt voltam, s ezért. Hajógalamb.