baledizolad

szóval.
akkor, hogy kicsit Te is közelebb kerülhess :)
87es, halak vagyok. időnként hiperextrovertált időnként pedig remeteségi magányba vonuló. bizonyára mániákus depresszióm van, de ez eddig még engem nem zavart. akik kevésbé ismernek, azok mindig mosolyogni meg hülyéskedni látnak, ezért őbennük így is vagyok elkönyvelve, mint aki komolyabb dolgokra nem is képes, mert úgyis el fogja bohóckodni,  agy viccet csinál belőle. akik kicsit jobban ismernek, azok tudják, hogy ez nem így van. legalábbis nem teljesen :) ha valamit meg kell szervezni, vagy valami tényleg fontos dologról van szó, akkor azt nyugodtan rám lehet bízni, a legjobb tudásom szerint fogom elvégezni. alapvetően annyiból igazuk van azoknak, akik komolytalannak tartanak, hogy  általában igyekszem vidám lenni, és örülni minden apróságnak, aminek csak lehet.. meg még régen egy csomószor a környezetem hozzám fordult az összes lelki problémájával, mert majdnem mindenkit sikerült meghallgatnom, és felvidítanom.
akkortájt mindenkivel azt próbáltam megértetni ha gondban volt, hogy még a legrosszabb dolgokban is van valami vidám, csak meg kell találni. ez talán igaz is. csak iszonyúan nagy kihívás meglelni valami olyanban a jóságot, ami épp a lelkedet darabokra tépte. aztán volt egy idő, amikor kezdett kicsit nyomasztóvá válni, hogy mindenféle emberek problémája is érintsen engem.. most már csak azokat hallgatom meg igazán, és azokat próbálom felvidítani és vígasztalni, akik fontosak a számomra. nemrég kezdtem belenyugodni, hogy nem szerethet mindenki. pedig ezt sokáig nem tudtam elfogadni. nagyon sok energiát fektettem abba, hogy azokkal próbáltam meg elsősorban ismerkedni és haverkodni, akikről tudtam, hogy valamiért nem szimpatizálnak velem. azt hiszem az volt az alapvető indíttatásom, hogy ha mindenki jóban van velem, akkor senki sem bánt majd :) elég naiv gondolat, de azért valahol mindig van romantika a naivságban :)
elég sok mindent kipróbáltam már az életben, egyedül a drogok kerültek el messziről. vagyis nem kerültek el, mert elég gyakran kísértő közelségben voltak, csak én nem akartam valahogy sosem kísértésbe esni. de ezt még eddig sosem bántam meg. viszont imádom a drogos filmeket. egyik nagy kedvenc a requiem for a dream. ha még nem láttad, feltétlenül nézd meg. a zenéjébe is egyszerűen beleszerelmesedtem, ahogy azt a rólam készülő kis staisztika is híven tükrözi (http://www.last.fm/user/freegyes).
eszerint már kétszer annyiszor hallgattam meg, mint az egyik legkedvesebb skindive-nótámat.
a zene igencsak sokat jelent az életemben. jártam zenesuliba, játszottam sok bandában, rengeteg koncerten voltam, már egy éve dolgozom a banális közhely nevű schönherzes szerdai bulikon - eleinte mint karaokes, később mint lemezlovász - és nem tudok otthon meglenni, ha nem szól valami hangulatomhoz illő muzsika. bár ezen már sokat gondolkoztam, hogy vajon olyan zenét teszek-e be, amilyen hangulatom van, vagy olyan hangulatom lesz, amilyen zenét beteszek... régen valami rocker-féle lehettem hosszú hajjal meg garázsbandákban, de aztán ez mára elmúlt. vagyis igazából akkor sem az életérzésért képviseltem a zenei rajongásnak azt az irányát, hanem mindig is bennem volt a lázadás a tömeges, a populáris ellen. akkor ez a rockzene tiszteletével igencsak jól kivitelezhető volt. azóta igencsak tágult a zenei érdeklődésem horizontja, bár a környezetem számára a legtöbb általam kedvelt szerzemény vad, vagy hallgathatatlan :) de befigyel minden a halálmetáltól a vadtechnóig. csak kell, hogy legyen benne valami kis extra, ami magával ragad..
annak ellenére, hogy a gyógyszerészkarra járok, nem mondanám, hogy kizárólag a természettudományok bűvkörében élem kicsi életem. édesapám író-költő, édesanyám pedig fogorvos.. már otthon is mindig megvolt a realista-materialista és a humanista-romantikus megközelítése minden dolognak. valahogy én is így élek. megvan bennem sokminden mindkét szülőből, és ennek nagyon örülök.
viszonylag sok időt töltöttem az informatika világában. mostanában próbáltam egy kicsit elszakadni, de nem igazán sikerült. sebaj. legalább beépített gólyaként simán helytálltam a villanykari gólyatáborban, amikor a szobatársaim C-ben kezdtek programozni :D
régen rengeteget olvastam. mára ezt idő hiányában fölváltotta az időnkénti filmnézés. ez az egyetlen terület a számítógépes cuccokon kívül, ahol kiélhetem az angol nyelv imádatát. nem is tudom mikor láttam utoljára filmet magyar nyelven.
imádok főzni és sütni. akkor szoktam rá teljesen, amikor elkezdtem egyedül élni pesten. teljesen jó szórakozás :)
a tévét száműztem az életemből kb négy éve, amikor először ébredtem rá, hogy mennyi időt vesz el teljesen fölöslegesen az ember életéből. így mondjuk ki is maradok egy csomó "hiperfontos" dologból.. szerintem nem sok ember volt rajtam kívül Magyarországon, akinek el kellett magyarázni, ki is az a győzike meg hasonlóan kardinális személyiségek. s bár én ú gy érzem nem vesztettem ezzel egyáltalán sokat, a "normális" emberek sokszor néznek furcsán emiatt.
van három féltestvérem. a legfiatalabbik hat évvel idősebb nálam, és nem is találkoztunk sokat gyerekkorunkban, mert mind a négyen másik városban éltünk. mostanában kezdtük el  megismerni egymást, s lassanként mindenki pestre költözik (kivéve a nővéremet. aki kb 7 év németország két férj és egy gyerek után most peruban spanyolt tanít), de így sincs egymásra sok időnk, ezért nemrég létrehoztam egy családi blogot :D először csak viccből, hogy írogassunk néha egymásnak magunkról, hogy mégis tudjon mindenki a testvéreiről valamit. aztán hirtelen beindult. engem is meglepett. korábban eléggé ellene voltam ennek a nagy webes kitárulkozásnak, és ebben az esetben is csak azért tettem kivételt, mert tudtam, hogy egy zárt közösségnek publikálok..
de jó :)
egyre jobban érdekel a webdesign. a munkámat is valahogy úgy képzelem el, hogy a gyógyszerészetet és az informatikát valahogy össze lehessen kötni. mondjuk online gyógyszerrendelés vagy patikáknak különböző programok, kutatóknak fejlesztői szoftverek.. a határterületek mindig izgalmasak, mert ott általában még nem sokan jártak. addig is, hogy szert tegyek némi jártasságra, néha kreálok egy-egy weblapot. a legutóbbi ilyen az édesapámnak karácsonyra ajándékozott http://faludiadam.hu volt, de most éppen fogadtam három barátommal, hogy ki tesz szert négyőnk közül egy weblap segítségével a legnagyobb online bevételre a 2007es évben. épp ezeken töröm a fejem. már van pár ötletem...
na de nem árasztalak el jobban
ennyi is talán félelmetes elsőre :D

az itt szereplő gondolatok csak úgy kizuhantak belőlem, rossz
szokásomhoz híven nem olvastam át, és kizárólag a pillanatnyi
álláspontomat tükrözi az egész..

minden jót a mindenkorra
kitudja mikor szabadulok: